Pszihológiai értelemben a kapcsolatfüggő személy minden áron kapcsolatban akar élni. Úgy érzi, önállóan nem tudja megteremteni a saját identitását. Partner nélkül nem lehet teljes az élete.
Általában a társfüggőségről mint problémakörről szoktak beszélni. A felnőttkori viselkedési mintáinkat a gyerekkorunkból hozzuk. Szakemberek leggyakrabban a függő személy egészen kis koráig mennek vissza a vizsgálódással. Valóban, sok esetben ott történt a sérülés. Az édesanyával gyakran ambivalens a kapcsolat, amit valamilyen szorongás hat át, így bizonytalanná válik a gyermek kötődése. Ez a sérült kötődési séma pedig lenyomatként a későbbi kapcsolatokat is áthatja és megpecsételi azokat.
De mi van akkor ha nálad nem erről van szó? Mi van akkor ha számodra az az optimális működés ha van társad, aki segít az életet “túlélni”.
A Self Essence módszere szerint két energetikai tipus van akik esetében érvényesíthető az elemi vágyódás a kapcsolat iránt.
- A Jolly Joker, akinek nincs belső útmutatója. Szüksége van egy külső személyre aki lehet az iránytűje, akire rácsatlakozhat és segíti őt az életben való eligazodásban. Ő az aki kicsit mindig a párja életét éli. Ha a párja balett táncos, akkor rajong a balettért, a következő kapcsolatában vadmotoros, legközelebb viszont él-hal az extrém sportokért. Tűnhető ő szélkakasnak de ez a karakter különlegessége is. Ő bármilyen tud lenni. Ebben rejlik az ő nagyszerűsége.
- A Ráhangolódó, akinek nagyon kevés a fizikai energiája. Neki szüksége van az életben segítőre. Akár az élet praktikus dolgaiban, akár lelki értelemben is. Az ő értéke a finomságában, a beleérző képességében rejlik. Nagyon könnyen rá tud hangolódni személyekre, helyzetekre vagy dolgokra. Ő alapjában véve egy nőies karakter és nagyon jól tud töltődni egy partnerkapcsolatból.
Mi lenne, ha nem húznánk rá mindenki fejére a kodependens sapkát és nem mondanánk rá egyből mindenkire, hogy éretlen, kórosan kötődő személyiség? Mi lenne ha kiderülne, hogy nem egy komoly problémával állunk szemben? Ha szemlélet módot váltanánk és feltérképeznénk a valódi adottságokat és a képességeket mielőtt ilyen bélyegeket ragaszgatnánk?
Milyen érzés lenne, ha kiderülne, hogy ami miatt eddig ostoroztad magad az a helyes működésed és te érezted jól, hogy teljes életet csak valakinek az oldalán tudsz élni?